GrínTím

Vegyünk egy nagy levegőt, majd konstatáljuk boldogan, hogy élve maradtunk! Ha egy kicsit szúr vagy kapar a torkunk, esetleg viszketni kezd a szemünk, az sajnos „normális”. Már ha ezt a nagy levegőt valahol Budapest forgalmas belvárosában vettük. A légszennyezettség – és csökkentésének – problematikája összetett, akár csak a levegő maga. De mitől „kell” a legjobban tartanunk?

Mindenekelőtt meg kell különböztetnünk téli és nyári vezető komponenseket a levegőminőségben. Télen elsősorban a szálló por (PM10) jelenti a problémát, amelyhez kisebb mennyiségben ugyan, de hozzájárul a kén-dioxid (SO2) és a nitrogén-dioxid (NO2). Ezzel szemben nyáron az ózon (O3) a legfontosabb légszennyező anyag, amelynek koncentrációja olyankor emelkedik meg, amikor magas a közlekedési eredetű nitrogén-dioxid és egyéb ózon prekurzorok kibocsátása, amelyekből a napsütés hatására ózon képződik. Ez a városokban az egyéb légszennyezők hatására ugyan gyorsan lebomlik, de vidéken és a külterületeken, ahol tiszta a levegő, könnyebben koncentrálódik.