GrínTím

 

A jövedéki adó csökkentése mesterségesen gerjesztené az üzemanyagok iránti keresletet – konzerválva így a jelenlegi gazdasági és fogyasztási szerkezetet –, miközben éppen a takarékosságra és az energia hatékonyabb felhasználására kellene ösztönözni a lakosságot és a gazdaság szereplőit. Magyarországon azonban még mindig nem tükrözi a fosszilis energiahordozók ára azok valódi költségeit. Sem azt nem jelzi megfelelően a felhasználók részére, hogy egy korlátozottan rendelkezésre álló erőforrásról van szó, sem azt, hogy mekkora környezeti károkkal jár a társadalomra nézve. Mindez rendkívüli mértékben megnehezíti a nemzetgazdaság szerkezetének korszerűsítését, és gátolja az innovációt.

 

Továbbá, ha a kormány csökkentené az üzemanyagok jövedéki adóját, az így kieső bevételeket máshonnan kellene előteremteni, erre nézve azonban az adócsökkentést követelőknek sincsenek konkrét elképzeléseik. Ráadásul a jövedéki adó csökkentésével egy olyan terméket támogatnánk, amelyet túlnyomó részben importból szerzünk be. Az Európai Bizottság többször kijelentette, hogy az üzemanyagadó csökkentése arra ösztönzi az olajexportáló országokat, hogy növeljék a kőolaj árát – hiszen azt tapasztalják, hogy az importáló országok kormányai a saját adófizetőik pénzéből azt majd úgyis ellentételezik. Ezért a magyar munkavállalókat a béreket terhelő adók, járulékok csökkentésével célszerű támogatni – ezzel is a hazai munkahelyek megőrzését, esetleg növelését segítve elő –, nem pedig az üzemanyag árának visszafogásával, ami növelné a kőolaj iránti keresletet, és ezen keresztül a külföldi olajtársaságok profitját.